2017. december 1.

Amit internet nélkül sohasem készítettem volna el #CsKM

Például ezt a blogot, haha! Na jó, vegyük csak komolyan a kérdést. Ha kézimunkáról van szó, mi az, amihez csakugyan az internet adta az ötletet, inspirációt, információt?

Ha az ember két országban érzi otthon magát, akkor manapság sokkal könnyebb dolga van, mint ezelőtt bármikor a történelemben. Csak leülök a számítógép elé, vagy előveszem az okostelefonomat, és hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok! Ezért az évek során az én életemben igencsak meghatározó szerep jutott az internetnek. Talán épp emiatt meglepő, hogy kézimunkázásra viszonylag későn kezdtem használni. Sokáig csak a kapcsolattartásról szólt számomra a világháló: az anyanyelvem megőrzéséről és gyakorlásáról, a számomra fontos közösségek egybentartásáról és informálásáról, irodalomról, hírekről, zenéről no meg persze munkáról és tanulásról. Az, hogy a kreatív hobbijaim gyakorlásához is használhatom az internetet, ha jól emlékszem, a Pinterest felfedezésével tudatosult bennem. Az első lépés a mintakeresés volt. Aztán valahogy felfedeztem a Ravelry-t, ami a fonalas kézimunkázók Mekkája. Na, innen aztán nem volt megállás! A Ravelry-nyújtotta lehetőségek nélkül sohasem kezdtem volna mintákat tervezni és publikálni. És igen, a Blogger is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma Te, kedves olvasóm egyáltalán tudsz róla, hogy én létezem, és talán még együtt is kötögettél velem anélkül, hogy valaha élőben találkoztunk volna. :)  Szóval a kötősuli biztosan nem született volna meg internet nélkül.

Ami az elkészített munkadarabokat illeti, a baktus szabású sálféléről például az interneten olvastam először, így a Strings of Love nevű sálam egyértelműen ennek köszönheti megszületését.
Kicsit bővítve a kört, a kendőkötést úgy általában az interneten fedeztem fel. Először csak rácsodálkoztam, hogy mekkora rajongótábora van a külünböző kendőféléknek, aztán magam is elkaptam a vírust, és a különböző alakú, méretű, mintázatú és vastagságú kendők sokaságából egyiket a másik után próbáltam ki. 
Egy másik terület az amigurumi horgolás, ami ugyan nem lett a kedvencem, de az a pár darab, amit elkészítettem, az interneten került elém. 

És most nézzük csak, miért is jó egy interneten talált mintából dolgozni. Hiszen van itthon számos könyvem és magazinom is, telis-tele szebbnél szebb mintával. Tavaly nyáron például anyukám előszedte a '80-as, '90-es években használt kötős könyveit és lapokból összefűzött gyűjteményeit (ki emlékszik ezekre az előfizetős sorozatokra?), és nagyon különleges érzés volt végiglapozgatni őket. Akkoriban ezek a kiadványok voltak a mintaleírások és különböző technikák egyedüli forrásai számunkra (na jó, a Fürge Ujjakkal együtt természetesen). Annyit használtuk ezeket a könyveket és mappákat, hogy még ilyen sok év után is minden fotó ismerősen köszönt vissza a lapokról, és nosztalgiázva mutogattam a lányomnak a pulcsikat, amiket anyukám és később én is elkészítettünk, és hordtunk. Ma már az internetnek köszönhetően sokkal nagyobb a kínálat, és a különböző platformokon az ember bármire rá tud keresni irányítottan. Legtöbbször én csak inspirációnak használom az így fellelt mintákat, de az biztos, hogy sokkal nagyobb a kínálat, mint amit a nyomtatott média valaha is lehetővé tehet. 
Aztán ott vannak a különböző fórumok, ahol az ember hasonszőrűekkel találkozhat virtuálisan, és ha bármiben elakad, mindig van, aki kisegíti. A tervezőkről nem is beszélve. Az "indi"-tervezők - akik nem cégeknek dolgoznak, hanem önállóan publikálnak, mint jómagam - sokszor megadják a mintaleírásban az elérhetőségüket is, vagy a blogjukon, weboldalukon keresztül állnak a felhasználók rendelkezésére, és szívesen nyújtanak segítséget azoknak, akiknek egy adott minta elkészítése közben bármi kérdésük van. 

Az internet egyetlen hátránya tulajdonképpen az előnyéből következik: a hatalmas kínálatnak köszönhetően az ember sokszor a bőség zavarával küzd. Elég megnyitni egyetlen oldalt, legyen az Ravelry, Pinterest, Facebook, Loveknitting, Craftsy vagy bármi más, annyi gyönyörűség jön szembe, hogy az ember csak lapoz és lapoz és elment és lájkol és kommentel, aztán csüggedten konstatálja, hogy eltelt a szabadidő, és egy öltést sem haladt a valódi, offline kézimunkával. Úgyhogy csá, én léptem is. Van még egy fél órám, azt most inkább a fonalaimmal töltöm, sziasztok!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése